Válságkezelés az élelmiszeriparban, azaz mit tehetünk a túlélés érdekében? Az élelmiszer termelés és feldolgozás globális stratégiai jelentősége a világméretű élelmiszerigény ugrásszerű növekedése és az élelmiszer előállítás ezzel szemben álló területi, ökológiai korlátai miatt egyre nyilvánvalóbb. Megfontolt stratégiát kell kidolgozni, amely biztosítja a vállalkozások biztonságos működését és gátat szab a feketegazdaság mindennemű terjedésének. A kialakult válsághelyzet kezelésére az EU-nak is nagyobb figyelmet kell fordítania, megfelelő támogatási rendszer felállításával, kedvező hitelkonstrukciók megalakításával biztos alapot kell teremteni a termékpálya egészének.. Kifejezetten sajátos helyzetben van a hazai élelmiszer-feldolgozó ipar, amely az utóbbi években egyfelől a kiskereskedelem árleszorító törekvése, másfelől a növekvő alapanyag és az egyéb termelési költségek között kettős présbe szorult. Ennek eredményeként jövedelmezősége folyamatosan romlik, termelése és foglalkoztatottainak száma csökken, és így az élelmiszerlánc leggyengébb elemévé válik. Ez a helyzet súlyosan visszahat az élelmiszerlánc egészére. Biztonságos, stabil élelmiszertermelést kell biztosítani. Nemzeti érdekünk, hogy képesek legyünk a lakosság biztonságos élelmiszer ellátását a lehető legnagyobb mértékben hazai forrásokból biztosítani. Ehhez meglévő ökológiai adottságainkat meg kell őriznünk, illetve – a fenntarthatóság feltétlen szem előtt tartása mellett – optimális módon hasznosítanunk kell. A Magyarországon megtermelt mezőgazdasági termékek számára még mindig az élelmiszeripar jelenti az elsődleges piacot. A függőség kölcsönös: a magyar élelmiszeripar versenyben maradásához nélkülözhetetlen, hogy a mezőgazdaság megfelelő mennyiségben, minőségben, megbízható partnerként biztosítsa számára az alapanyagot. Lendületes fejlődést mutatott a magyar export az elmúlt években. Az exportoffenzíva hasznát azonban jórészt külföldi vállalatok tulajdonosai élvezik, mert ők exportálnak hazánkból. Övék a haszon és a dicsőség. A hazai munkavállalók csekély munkabérért dolgoznak, kevés pénz kerül az államkasszában, így a fizetőképes kereslet sem növekszik nagymértékben. Hazánk agrárágazata az elmúlt 20 évben a padlóra került. Munkahelyek százezrei szűntek meg a mezőgazdaságban és a kapcsolódó feldolgozó ágazatokban. Az uniós csatlakozást követően hazánkat elárasztotta a csekély minőségű, ámde olcsó termékek áradata. Hazánk piaca számára egyedülálló lehetőséget jelenthet a Közel-Kelet. A másfél milliárd lakost számláló muszlin közösség ugyan nem eszik sertéshúst, de csirkét, bárányt, marhát igen. Különleges vágási igényük az ún. halálvágás sok munkahelyet teremthet hazánkban, amely magyar terméket, magyar munkaerőt, magyar exportot növelne. Ma Magyarországon nem beszélhetünk fizetési fegyelemről. A fizetési feltételek szigorúbb szabályozása, a tisztességtelen piaci magatartás szankcionálása segítené hazánk kilábalását a jelenlegi válságból. A jogalkotóknak törekedniük kell a szabályozás egyszerűsítésére, ésszerűsítésére, végrehajthatóságára, ellenőrizhetőségére. Olyan szabályozást kell kialakítani, amely biztosítja az élelmiszerlánc szereplői számára az igazságos, méltányos feltételeket, a szereplők közötti erőviszonyok kiegyensúlyozását AGRÁRPOLITIKAI ÉSZREVÉTELEK A mezőgazdasági termékek feldolgozását végző vállalkozások beruházási támogatásával összefüggően A magyar agrárgazdaság beruházásait részben közösségi (EU) pénzügyi forrásokkal támogató beruházási programok csaknem egy évtizede (az előcsatlakozási időszakot is figyelembe véve) támogatják az agrár és a mezőgazdasági termékeket feldolgozó vállalkozások életképességének fenntartását, védelmet nyújtva a hazai termékek piaci pozícióinak megőrzéséhez és a termékpálya kapcsolatok megerősödéséhez. A programok illeszkednek az unió agrár-rendtartásához, jogintézményeihez, stratégiai céljait, működési kereteit uniós és hazai jogszabályok biztosítják. A jogszabályi kereteket érvényesítve a pályázati, illetve a támogatási kérelmek rendszerét az MVH (közreműködő szervezet) működteti. A beruházási támogatások további fenntartása - vállalkozói oldalról - nélkülözhetetlen stratégiai követelmény mivel az agrár, de különösen a mezőgazdasági termékek feldolgozó szektoraiban jelentős versenyhátrányban vagyunk a hazai piacokon is egyre agresszívebben megjelenő fejlett ipari országok élelmiszer előállítóinak gyorsan növekvő termék kínálatával szemben. A támogatások - főként a KKV szektorban - segítik a felzárkózást, a meglévő piacok védelmét, másrész versenyelőnyt is kínálnak mivel hasonló támogatásokban a "gazdagabb" országok nem részesedhetnek. A nagy tömegű mezőgazdasági terméket feldolgozó vállalkozások stratégiai szerepe ugyanis nem csak azt jelenti, hogy ezek a vállalkozások az agrártermelés legfontosabb piacai, hanem életképességük erősítésével a hazai termékek piacvédelmét is szolgálják, korlátozva az élelmiszerimport és a kereskedelmi rendszer többszörös tőkeerőségének - gyakran elviselhetetlen - fenyegetettségét. A Vidékfejlesztési Minisztérium 2009. október 20 - november 30-a között a mezőgazdasági termékek értéknöveléséhez kapcsolódóan támogatási kérelmek benyújtására biztosított - második alkalommal - lehetőséget az MVH (mint közreműködő szervezet) bevonásával az előzetesen közétett jogszabályi feltételekkel. (EMVA mezőgazdasági termékek értéknöveléséhez - jogcímkód: 6.128.01.01- meghirdetett támogatási kérelmek.) A támogatási kérelmek feltételei hasonlóak, vagy azonosak voltak a 2008. évben meghirdetett - megegyező célú - támogatási rendszer közleményekben és jogszabályokban rögzített követelményeivel. A 2013. évig (EU költségvetés záró éve) a hazai piac védelme szükségessé teszi és a magyar agrárgazdaság szerkezeti egyensúlyának helyreállítása meg is követeli, hogy az agrárpolitikai törekvésekkel harmonizáló mezőgazdasági termékeket feldolgozó szakágazatok kiemelt területei, illetve tevékenységei - támogató beruházási program révén - további pénzügyi forrásokhoz jussanak. A programban résztvevők változatlanul azok a közepes és kisméretű vállalkozások legyenek, amelyek termelő és munkaerőt foglalkoztató potenciálja meghatározó, valamint életképességüket már bizonyították. Az új program legfontosabb céljai az életképesség erősítését és egyes kiemelt területeken a versenyképesség érvényesítését kell, hogy szolgálják. A célok prioritásait a tevékenységek jellege, valamint az egyes termékkörre vonatkoztatott - kiemelt - fejlesztési lehetőségek érvényesíthetősége szabhat ja meg. Termékpályákra lebontva a javasolható tevékenységek a következők: - sertéshús elsődleges feldolgozása és húskészítmények gyártása (termékköröket rangsorolva), - baromfihús elsődleges feldolgozása (állatfajokat rangsorolva) és baromfihús készítmények gyártása (termékköröket rangsorolva), - marhahús elsődleges feldolgozása, - zöldség-gyümölcs feldolgozás (tevékenységeket és termékköröket rangsoralva), - borszőlő feldolgozás, borkészítés (termőtájakat rangsorolva), - haszonállat takarmány előállítás (korszerű rendszereket rangsorolva), - tej elsődleges feldolgozása, tejtermékek gyártása (kivéve a NON ANNEX termékek) Az ANNEX 1. termékkörbe tartozó egyéb, a magyar agrárgazdaság számára fontos termékcsoportok és tevékenységek versenyképességének támogatására a vidékfejlesztési program széles, tovább bővülő palettája kedvezőbb lehetőségeket kínál. Ezeknél a feldolgozói tevékenységeknél nem az üzem jellege és mérete a meghatározó a gazdasági, valamint a piaci pozíció erősítésében, hanem a termékek egyedisége, különleges minősége, piacképességének "patinája". A NON ANNEX termékek - a korábbiaknak megfelelően - kiesnek a vidékfejlesztési és az agrárgazdasági projektek hatásköréből. A támogatható termékek szűkítése racionális forrásmegosztást tesz lehetővé, amely javítja a felzárkózás esélyeit, orientálja az agrártermelést, szerkezeti átrendeződést ösztönözve az állattenyésztés teljesítményének növelésére. Az új program a folyamatosság és a rugalmasabb piaci alkalmazkodóképesség kialakításával néhány, a magyar agrárgazdaság számára fontos terméket - és így a hozzá tartozó termékpályát is - visszahelyezné az erős piaci kihívásoknak kitett versenyszférába. A támogatási kérelmek szakágazati orientációja érvényesítheti a stratégiai fejlesztési célok megvalósíthatóságát, vagy a már korábban elért pozíciók fenntarthatóságát. A jelenlegi támogatási és bírálati gyakorlat a termékek rendkívül tág körének jogosultsági hatáskört biztosít, ugyanakkor egyes szakágazatoknak a "súlyaikhoz" viszonyítva "túlreprezentált" támogatást ismer el. A túlreprezentáltság azonban elsősorban az állati termékek feldolgozásának rovására érvényesül. Fontosnak tűnik hangsúlyozni, hogy - például a boriparhoz hasonlóan - szükséges lenne az elbírálás rendszerében külön "profiIt" adni a hazai húsiparnak és a baromfihús-feldolgozásnak is. Az új programban célszerű lenne elkerülni a támogatások aránytalan koncentrálódását és a már említett prioritási követelménvekkel, valamint a verseny szférába .visszavezethető" termékstruktúrával nem harmonizáló helyzetet. A nem kellően összehangolt bírálat - és korábban megfigyelhető erőteljes politikai lobbi tevékenység - egyes projekt célok és az ehhez kapcsolódó vállalkozói körök támogatásában kimutatható "túlreprezentálás" fontos, és a versenyképességet fokozó fejlesztésektől vont el támogatási forrásokat. A 2009. évi támogatási határozatok - korrigálásuk jelenleg is folyamatban van - olyan szakágazatok elől (például a sertéshús vertikum) vont el támogatási forrásokat amelyek termékpályái szélesebb körű gazdasági érdeket képviselnek, ezáltal hatásuk a munkaerő megtartásra és fejlesztésre jobban érvényesült volna, és piaci pozícióik erősítésével az agrárgazdaság szerkezete módosulhatna. Az élelmiszeripari - részben közösségi (EU) forrásból finanszírozott - beruházási programokhoz kapcsolódó pályázati, illetve támogatási rendszerei változatlanul bonyolultak, túlbürokratizáltak, átláthatóságuk megkérdőjelezhető és intézményeik összetettsége . gyakorlatilag lehetetlené teszi a gyors ügyintézést. A jogszabályi környezet adott, részben az EU bürokrácia által determinált. A problémák általában a pályázatkezelést (támogatási kérelmek kiírása, bírálati elvek és gyakorlat, elszámolás, ellenőrzés. monitoring rendszerek) meghatározó rendeletek ellentmondásaiból, a koherencia hiányából, valamint az ügyintézői kör esetenként sajátos. de mindenképpen összehangolatlan értelmezési gyakorlatából adódik. A változtatást a szigorú jogszabályi környezet jelentősen fékezi, ezért rövid távon átfogó és a helyzetet radikálisan megváltoztató eredményeket várni illúzió. Két terület van azonban, amelyek nemcsak gyakorlati, de tartalmi nehézségeket is okoznak, illetve okozhatnak:  A jogkövetkezmények bevezetése nyertes pályázatok esetében nem vitathatók. Az élelmiszeripar működési feltételei azonban - tevékenységének jellege miatt - nem hasonlítható a feldolgozó ipar projektjeiben számon kérhető bevételi és eredményességi célrendszerek teljesíthetőségéhez. Az élelmiszertermelés legfontosabb alapanyaga ugyanis a mezőgazdasági termékek, ahol a kockázati tényezők magasak és főként nem kiszámíthatók. A jogkövetkezmények érvényesítése ezért nem kötődhet eredményességi mutatókhoz. Az életképesség fenntartása, a kapacitások működtetési feltételeinek javítása, valamint a foglakoztatási célok elérése fontos és számon kérhető célok maradhatnak.  Legtöbb problémát a normativitás bevezetése okozott, amely az állam által elismert ráfordítási árszint érvényesítését jelenti. Az élelmiszeripar működése és fejlesztési feltételeinek megteremtése bonyolult, összetett folyamat, amelynek az előzetes leképezése gyakorlatilag megoldhatatlan. A különböző szakmai és ehhez kapcsoló hatósági követelmények, valamint a gazdaságosság kritériumainak egyidejű érvényesítése folyamatosan fejlődő technológiákat, technikai megoldásokat és új rendszerű gépek, illetve berendezések üzembeállítását követeli meg. A fejlett ipari országok gyors ütemű fejlesztései a beruházási javakat is érintik, a hazai fejlesztések műszaki megoldásai kizárólag az import kínálatra épülnek (a hazai gyártás csekély mértékű). A ráfordítás árszint megállapítására létrehozott szakmai háttér ezt a gyors fejlődést nem képes követni. A lemaradás viszont veszélyezteti az adott szakágazat elért pozícióit, áttekinthetetlenné teszi az elszámolást és jogellenes magatartásra készteti a beruházó pályázókat. A rendszer tarthatatlansága a technológiai gépekre és különösen az építészeti megoldásokra egyaránt érvényes. Vitatható a rendszer átláthatósága is mivel néhány fontos adatbázis informatikai kapcsolata nem megoldott. Az élelmiszeripar esetében más elveket kell alkalmazni, az MVH szakember háttere képes megítélni, illetve elbírálni az engedélyezési tervek alapján összeállított - esetleg kötelezően egységes digitalizált formában benyújtott - költség-becsléseket és a gépekre vonatkozó árajánlatokat. Fontos mérlegelni az előbbiekkel összefüggően a fizikai- és az ártartalék bevezetésének intézményét. Ezek áthidalható megoldásokat nyújtanának a fentiekben részletezett problémákra.